Unásig hallott mondat a televízióban: „A kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze kezelőorvosát vagy gyógyszerészét.” Mindig nehéz helyzetben érzem magam, amikor erre kerül a sor, ugyanis nehéz dolog alaposan tájékoztatni valakit úgy, hogy ne riasszam el a szükséges kezeléstől. Ha ugyanis felsorolom az összes lehetséges mellékhatást, nincs az az ember, aki alávetné magát a kezelésnek. Ha viszont csak a gyakoriakat említem, s szerencsétlen módon pont egy ritka mellékhatás jelentkezik, akkor úgy érezheti a beteg, hogy nem tájékoztattam kellőképpen, mert ha ő tudta volna, akkor semmiképpen… Persze ha csak a mellékhatásokat tekintjük, akkor az a legbiztonságosabb, ha az ember nem szed semmilyen gyógyszert, de akkor persze a hatásról is le kell mondanunk. Marad tehát az ésszerű gondolkodás, hogy a mellékhatás kockázatát a hatás elmaradásának a kockázatával vessük össze.
Sokszor az a benyomásom, hogy vannak, akik bármilyen felmerülő kockázatot kizáró tényezőnek tartanak, mintha nem lennének tudatában annak, hogy az ember élete folyamán minden döntésével vállal valamilyen kockázatot. Kedvenc példázatom szerint mindenki tudja, hogy egy repülőgép lezuhanhat, de ha el akar jutni egy távoli országba, akkor vállalja a repüléssel járó kockázatot. Valóban furcsán venné ki magát, ha a repülőtéren indulás előtt bemondanák, hogy a gép, amivel utazni készülnek lezuhanhat, leállhat a hajtómű, madárral ütközhet, kigyulladhat, felrobbanhat stb. Lehet, ha ezt minden felszállás előtt elismételnék, kevesebben repülnének? Mi orvosok minden gyógyszer felírásakor ezt kell, hogy tegyük, megadva természetesen a betegnek a döntés lehetőségét, de a tudásunkkal, szakmai tapasztalatunkkal segíteni a döntést. Sokan vannak persze, akik nem igénylik az ilyen irányú tájékoztatást, sőt inkább elhárítják, mert könnyebb rábízni magukat teljesen az orvosra, mint átvállalni a döntés felelősségét.
